Budapest, te drága!

Részletek

Írta: er

Szülőkategória: Budapest, te drága!

Kategória: Hírek

Megjelent: 2025. február 04

Két teltházas előadással nyűgözte le pénteken az Erkel Színház közönségét a Palladio Orchestra. Az egyedülálló produkcióban 7 gitárvirtuóz, vonósnégyes, dobos és ütőhangszeres játszott egyszerre a színpadon, Vivalditól az AC/DC-n át a Gipsy Kings-ig számtalan szerző és előadó dalai szerepeltek a repertoárban, különleges feldolgozásban, lélegzetelállító látványvilággal.
A közönség soraiban jelen voltak a szakma legismertebb képviselői is, akik szintén hatalmas lelkesedéssel nyilatkoztak az élményről.  
„Óriási elismerés számunkra, hogy a koncert után folyamatosan érkeztek a gratulációk a szakmabeliektől is. Dicsérték többek között az egyedi hangzásvilágot, a profi előadást, a szólisták virtuózitását” – számolt be a sikerről Csapó Ádám, a Palladio Orchestra producere és az előadás rendezője.
A közönség soraiban az egészen fiataloktól kezdve, a legidősebb korosztály is képviseltette magát. A klasszikus zene kedvelői ugyanúgy megtalálták a leginkább nekik szóló zenei világot, mint a modern filmzenék rajongói, vagy éppen a rockzene szerelmesei. A gitárosok Beethoven műveitől a Csillagok háborúja főtémájáig, Brahms legszebb dallamaitól a James Bond filmek ikonikus zenéjéig, még Michael Jackson slágereit is újragondolták. A produkció háttérmunkáltatait közel 70 fős stáb biztosította.
Az Erkel Színházban bemutatott gitárshow minden várakozást felülmúlt, amit a közönség lelkesedése is tükrözött. A nézők szerint a produkció egyszerre volt „fenomenális zenei élmény” és „világszínvonalú koncert”.
„Szinte extázisban ünnepelte a közönség a zenekart, percekig tartó álló tapssal hálálták meg az élmény” - tette hozzá a producer. „Az előadásokra két és fél hónap alatt elfogytak a jegyek, ha lett volna még egy harmadik előadás is, minden bizonnyal az is megtelt volna, akkora volt az érdeklődés. Úgy érzem, csaknem 4 ezer ember nem téved!” – mondta Csapó Ádám. 

Részletek

Írta: er

Szülőkategória: Budapest, te drága!

Kategória: Hírek

Megjelent: 2025. február 04

Egyre kevesebb házasság, egyre több esküvő nélküli együttélés, sokasodó válások. Az egymásnak tett holtomiglan-holtodiglan ígéret helyett sokan feladják, ha rögössé válik a közös út, vagy nehézzé a közös élet. Ám ha folyamatosan teszünk egymásért, figyelünk a másikra és kapcsolatunk megújítására, nem ér véget a közös lét. Erre hívja fel a figyelmet a február 9-16. között zajló Házasság Hete programsorozat.
Általános tendencia, hogy csökken a házasságok száma.  Mindezekkel együtt az is jellemző, hogy emelkedik a válások száma. A párok átlagosan 14 év után bontják fel a házasságot, 42-45 éves korukban.
A kérdés különösen átgondolandó annak tudatában, hogy sokan házasság helyett élettársi kapcsolatban élnek, mondván, nem kell nekik a „papír”. Ám a párkapcsolat nem (csak) attól válik házassággá, hogy egy nő és egy férfi az anyakönyvvezető előtt kimondja szándékát, hiszen ez csak jogi értelemben házasság.
„Úgy gondolom, téves gondolat, hogy a házasság nem korszerű. Inkább mi változtunk, mi adjuk fel hamarabb” - figyelmeztetett Tóth Mihály, családos diakónus, az Ökumenikus Egyház vezető lelkésze. Úgy tapasztalja, hogy egyre kevésbé készülnek fel a házasulandók a közös életre, ennek pedig később negatív hatásai lehetnek.
„Sokszor hallom, hogy a házasság intézményében nem hiszek. De ki akarna egy intézményben élni? A házasság nem is intézmény, hanem életszövetség. A fogyasztói társadalom azt tanítja, ha valami elromlik, semmi gond, lesz másik. Ez szembemegy azzal, hogy csak egy földi életünk van - és ez már az. Ezt kell jól élni. Téves szemlélet, hogy tisztességesebb a válás” – szólt a jelenségről a lelkész.
Gyakran hallani, hogy valaki úgy érzi, sokat változott az évek alatt, „elfejlődött” a másiktól.  Tóth Mihály szerint, ha a párok már a jegyesség idején felkészülnek a közös életre, a kihívásokat okozó élethelyzetekre, könnyebben lesznek úrrá a nehézségeken. Arra ugyanis sokan nem gondolnak a frigy megkötésekor, hogy minden ember folyamatosan változik és ehhez mindkét félnek idomulnia kell.
„A házasság alapélménye a mély értelmi, érzelmi, spirituális kapcsolódás, ez az erős alap. Azon kell dolgoznunk, hogy hogyan tud ez tartós maradni” – emelte ki.
A Valentin-nap környéki napok - idén február 9. és 16. között - a Házasság Hete országos programsorozat ideje, amikor reflektorfénybe kerül a házasság és a család fontossága, s az a kérdés, hogyan lehet folyamatosan megújítani a házaspárok kapcsolatát. Az örvendetes cél ugyanis az lenne, ha a házasság nem felbomlana, hanem mindig megújulva tovább folytatódna. Ezt erősítheti, hogy az ember természeténél fogva társas lény, egyedül nem találja a helyét a világban. Ha nincs, akivel megélje emberi voltát és a mindennapokat, tehát kapcsolódási pont nélkül önmagát sem tudja értelmezni.
Az természetes, hogy minden kapcsolatban vannak nehézségek és mélypontok, de ha mindkét fél törekszik rá, hogy mindig felfedezze társában a hozzá illő társat, újra és újra megtapasztalja a házasság értelmét és megéli az ígéretnek a fontosságát, amelyet tett a boldogító igen kimondásakor, akkor túl lehet lépni a nehézségeken.
Ez azonban néha támogatás nélkül nem is megy. A lelkészhez nagyon sok olyan házaspár érkezik, akik mindössze egy-másfél éve kötöttek házasságot, de válságban érzik azt, bár olykor még az okát sem tudják. Ilyenkor a lelkész kérdéseket tesz fel nekik, feladatokat ad, melyekkel sikerül új vágányra, tartalmasabb mindennapokra terelni a zátonyra futott élethelyzetet.

Részletek

Írta: er

Szülőkategória: Budapest, te drága!

Kategória: Programok, események

Megjelent: 2025. február 04

A magyar könnyűzene egyik meghatározó zenekara, az Ismerős Arcok, nagyszabású koncertre készül a Papp László Budapest Sportarénában. Az esemény, amely 2026. január 24-én 19 órakor veszi kezdetét, a zenekar eddigi legnagyobb fellépése lehet, amely során a közönség együtt énekelheti az elmúlt több mint két évtized legnépszerűbb dalait.
Zenéjük ötvözi a rockot, a bluest, a jazzt és a világzene elemeit, dalaik pedig gyakran hordoznak mélyebb társadalmi és érzelmi üzeneteket.
A koncert egyik legemlékezetesebb pillanata várhatóan a „Nélküled” című dal előadása lesz. Az Ismerős Arcok legismertebb szerzeménye mára a nemzeti összetartozás egyik jelképe lett, és rendszeresen felcsendül sporteseményeken, nemzeti ünnepeken és különféle közösségi rendezvényeken. Az érzelmileg túlfűtött dal többször is megosztotta a közvéleményt, de népszerűsége töretlen.
Az együttes több mint két évtizedes pályafutása alatt számos szakmai elismerést kapott. Koncertjeik rendre telt házasak, és rajongótáboruk elkötelezett maradt az évek során.
A szervezők ígérete szerint a koncert egyedi vizuális és hangtechnikai megoldásokkal egészül ki, amely még emlékezetesebbé teszi az estét.
A koncertre a jegyek már elérhetők.

Részletek

Szülőkategória: Budapest, te drága!

Kategória: Civil szervezetek, egyesületek, alapítványok

Megjelent: 2025. február 02

Budapesten bemutatott nemzetközi kutatások szerint az antidepresszánsokat szedő embereknek gondot okoz a róluk való leszokás, mivel az orvosok nem tudják, hogyan kell azt helyesen végezni, és a súlyos elvonási tünetek miatt ez hónapokig vagy évekig is eltarthat. Az elvonási tüneteket ráadásul gyakran nem ismerik fel, vagy tévesen betegség tüneteinek kiújulásaként diagnosztizálják.

Milliók érintettek

Amikor az SSRI antidepresszánsok először megjelentek a piacon, úgy mutatták be őket, mint olyan gyógyszereket, amelyek megoldhatják az élet nehézségeit, és amelyekkel nem lesznek problémák. Valójában a gyártók számos olyan dokumentumot terjesztettek, amelyekben a gyógyszerektől való elvonási tüneteket „rövidnek és enyhének” írták le, és amelyek maguk a gyógyszergyártók által végzett vizsgálatokon alapultak, melyek olyan emberekre összpontosítottak, akik csak 8-12 hete szedték az antidepresszánsokat. Ennek eredményeként az évek során mind az orvosok, mind a lakosság abba a hitbe ringatta magát, hogy ezek a szerek nem okozhatnak súlyos és hosszan tartó elvonási tüneteket, ha abbahagyják a szedésüket.

Amire a korábbi kutatások nem fektettek hangsúlyt, az az, hogy minél hosszabb ideig használnak az emberek antidepresszánsokat, annál nehezebb abbahagyni a szedésüket, és annál súlyosabbak az elvonási tünetek.

Az idén Budapesten megrendezett Európai Pszichiátriai Kongresszuson bemutatott kutatások azt mutatják, hogy ezzel kapcsolatban komoly problémák merülnek fel, és az érintettek több mint felének okoz problémát az elvonás, ami Európában több millió embert érint.

Az antidepresszánsok maradandó változást okoznak a sejtek szerkezetében

Az antidepresszánsok használata változásokat okoz a szervezetben és annak azon képességében, hogy szabályozza a számos testi funkció irányítására szolgáló saját neurotranszmitterek (idegingerület-átvivő anyagok) rendszerét. A sejtszerkezetek e változásának eredménye az, hogy miután a felhasználó abbahagyta az antidepresszánsok szedését, elvonási tünetek jelenhetnek meg, amelyek hónapokkal vagy évekkel azután is fennmaradhatnak, hogy a szer kiürült a szervezetből. Az új kutatás megmagyarázza, hogy rengeteg felhasználó miért szenved ezektől éveken át.

Dr. Mark Horowitz, az angliai Nemzeti Egészségügyi Szolgálat (NHS) szakértője és klinikai kutatója a pszichiátria területén, az idén április elején tartott Európai Pszichiátriai Kongresszuson átfogó kutatási eredményeket mutatott be, amelyek új megvilágításba helyezik a problémát.

„Amikor abbahagyják a szer szedését, mondjuk hónapokkal vagy évekkel azután, hogy a páciens egy stresszes időszakot követően elkezdte a kezelést, az antidepresszánst a máj és a vesék néhány nap vagy hét alatt lebontják. De ami nem változik meg néhány nap vagy hét alatt, az a posztszinaptikus szerotoninreceptorok és más, ennek hátterében álló rendszerek visszamaradó elváltozásai” – mondta el Dr. Horowitz.

Embereken végzett vizsgálatok szerint az idegrendszerben olyan változások következnek be, amelyek az antidepresszánsok abbahagyása után akár négy évig is megmaradnak.

„Más szóval, az idegrendszer most már kevésbé érzékeny a szerotoninra, de a szer eltávolítása után ismét normális szerotoninszintnek van kitéve. És összességében ez alacsony szerotonin szindrómának tekinthető” – pontosított.

Alkalmazkodás a szerhez

Az alapvető, gyakran figyelmen kívül hagyott probléma az, hogy az évekig tartó használat következtében a szervezet és az agy alkalmazkodott az antidepresszáns szerhez, és ez az állapot hosszabb ideig fennmarad, mint ameddig a szer kiürül a szervezetből, és ez okozza az elvonási tüneteket.

Dr. Mark Horowitz elmagyarázza, hogy miért tartanak tovább az elvonási tünetek néhány napnál vagy hétnél, miután a szer kikerült a szervezetből: „nem az az idő határozza meg a tünetek hosszát, amely alatt a gyógyszer távozik a szervezetből. Az

elvonási tünetek hosszára az ad magyarázatot, hogy az idegrendszer mennyi idő alatt tud újra alkalmazkodni a szer hiányához”.

Az antidepresszáns megvonási szindróma az adagok csökkentésekor vagy abbahagyásakor fellépő fiziológiai tünetek összessége. Ezek jelentkezhetnek pszichés vagy testi tünetekben, mivel ezek a szerek nagyon sok testi rendszerre hatnak. Azért lépnek fel, mert időbe telik, amíg a szer által az agyban okozott változások helyreállnak.

Dr. Mark Horowitz rámutatott, fontos megérteni, hogy az elvonási tünetekhez nem szükséges függőség, a szerekhez való alkalmazkodás is kiváltja azokat.

Mivel az SSRI (szelektív szerotonin visszavét-gátló) antidepresszánsok olyan idegrendszeri mechanizmusokra hatnak, amelyek nemcsak a hangulatot, hanem számos testi funkciót is befolyásolnak, a szerről való leállás az évekig tartó alkalmazkodás után így erőteljes hatásokat gyakorolhat a test működésére és az életminőségre nézve is.

A megvonás tünetei

Több tucatnyi lehetséges tünet jelentkezhet. Ezek közé tartozik a szédülés, álmatlanság, koncentrációzavar, fáradtság, fejfájás, remegés, szapora szívverés és rémálmok. Az elvonás akár érzelmi tüneteket is okozhat, mint a depressziós hangulat, ingerlékenység, szorongás és pánikrohamok.

„Tudjuk, hogy ezek az elvonás tünetei, és nem egyszerűen a visszaesésé (valaki alapbetegségének visszatérése), mivel ezeket olyan emberek vizsgálataiban is kimutatták, akik abbahagyták az antidepresszánsok szedését, és akiknek nem volt alapbetegségük” – mondta Dr. Mark Horowitz. Példaként említette azokat az embereket, akik fájdalomra, vagy menopauza miatt kapják ezeket a szereket, és az egészséges önkénteseket is.

Vannak más hatások is, többek között az öngyilkossági kísérletek számának növekedése az antidepresszánsok abbahagyását követő két hétben. Ez szintén az elvonási tünetek számlájára írható, mert a visszaesés túl gyors ahhoz, hogy megmagyarázza a tünetek ilyen mértékű növekedését. Dr. Mark Horowitz megjegyezte továbbá, hogy a vizsgálatok során azt is megállapították, hogy míg a válaszadók 30%-a volt öngyilkosságra hajlamos a gyógyszeres kezelés megkezdése előtt, addig 60%-uk az abbahagyás után vált öngyilkosságra hajlamossá, tehát ez azt jelenti, hogy az emberek 30%-a a megvonási tünetek miatt életében először tapasztalja meg az öngyilkossági késztetést.

Az antidepresszánsok megvonásának talán legzavaróbb tünete, amelyet gyakran elhanyagolnak, az úgynevezett akatízia. Az akatízia egy általában pszichoaktív szerek által okozott mozgászavar, amelyben az egyén rendszerint intenzív nyugtalanságérzetet tapasztal, amely gyakran arra készteti, hogy előre-hátra lépkedjen, és képtelen arra, hogy mozdulatlan maradjon; ez rettentően kellemetlen élményt jelenthet. Dr. Mark Horowitz megjegyezte, hogy ezt gyakran az antipszichotikumoknak való kitettség hosszú távú következményeként ismerik el, de az antidepresszánsok és a benzodiazepinek, valamint számos más pszichiátriai szer megvonása is okozhatja ezt az állapotot.

„Ez a legszörnyűbb megnyilvánulás, amit látok. Az emberek járkálnak, zaklatottak, rettegnek. Sokan közülük az öngyilkosságról beszélnek, mert ebben az állapotban képtelenség pihenni vagy megnyugodni, gyakran hetekig, néha még tovább” – mutatott rá Dr. Mark Horowitz.

És ez azért fontos, mert ezt az állapotot gyakran tévesen diagnosztizálják, amikor az embereket agitált depressziósként, mániásként jelentik be a sürgősségi osztályon, mert sok klinikus és mások sem ismerik azt a tényt, hogy az ilyen szerekről való leszokás akatíziát okozhat.

A megvonási tüneteket nem ismerik fel, vagy tévesen visszaesésként diagnosztizálják

Havonta több tízezer európai antidepresszáns-használó keres információt és tanácsot az amerikai társsegítő fórumokon arról, hogyan lehet leszokni a szerekről. Történeteik sok esetben nagyon hasonlóak.

Dr. Mark Horowitz kutatócsoportja összesen 1300 ilyen személyt kérdezett meg saját tapasztalataikról. Háromnegyedük azt mondta, hogy orvosuk tanácsai az antidepresszánsok abbahagyásával kapcsolatban nem voltak hasznosak.

A fő okok között szerepelt, hogy az orvosok túl gyors csökkentési ütemet javasoltak, illetve nem ismerték eléggé az elvonási tüneteket ahhoz, hogy bármilyen tanácsot adhassanak, vagy azt mondták a páciensnek, hogy az antidepresszánsok abbahagyása nem okoz elvonási tüneteket.

Dr. Mark Horowitz jelezte, az orvosok gyakran még mindig azt hiszik, hogy az antidepresszánsok elvonási tünetei „rövidek és enyhék”. Nem tudják továbbá, hogy az elvonási tünetek közé tartozik a szorongás, a depressziós hangulat és az álmatlanság.

„Könnyű összekeverni a depresszió vagy a szorongás kiúlulásával, különösen, ha a klinikusok fejében az van, hogy az elvonási tünetek rövidek és enyhék. Ha valaki súlyos, régóta fennálló tünetekre panaszkodik, nagyon nehéz az összefüggést felismerni” – tette hozzá Dr. Mark Horowitz.

Egy másik nyugtalanító tény, hogy az elvonási tünetek nem csak az antidepresszánsokhoz kapcsolódnak. „Ugyanez igaz az összes pszichiátriai szerről való leszokásra is. Gyakran a pszichiátriai szerek által az agyban előidézett változások hónapokig vagy évekig fennmaradhatnak a leállás után is, ezért az elvonási tünetek sokkal tovább tarthatnak, miután a szer kiürül a szervezetből” – mutatott rá Dr. Mark Horowitz.

Részletek

Szülőkategória: Budapest, te drága!

Kategória: Civil szervezetek, egyesületek, alapítványok

Megjelent: 2025. február 02

 

Komoly traumákat okozhatnak a pszichiátriai kényszerbeszállítások és a kényszerített kezelések a pácienseknek, ami a gyógyulásukat is akadályozza – tárta fel egy friss kutatás. Magyarországon is sokan kerülnek akaratuk ellenére zárt osztályokra, a legutóbbi adatok szerint kölülbelül tizenötezren évente. Ők is hasonló élményekről számolnak be.

A BMC Psychiatry című szakfolyóiratban megjelent új tanulmány a pszichiátriai osztályokon akaratuk ellenére kezelt emberek megrázó tapasztalatait mutatja be. A University College London munkatársa, a magyar származású Bartl Gergely által vezetett kutatás megkérdőjelezi a jelenlegi kényszerítő gyakorlatok emberségességét és hatékonyságát:
„Eredményeink azt sugallják, hogy a kényszerbeutalás és a kényszergyógykezelés tapasztalata túlnyomórészt negatív, időnként traumatikus élményt jelent a páciensek és a gondozók számára is, így nem mindig éri el a várt terápiás hasznot.”

A kutatók módszeresen áttekintették azokat az elmúlt öt évben készült kutatásokat, amelyek a kényszerített pszichiátriai kezelésekkel kapcsolatos tapasztalatokat vizsgálták különböző országokban. Az eredmények elkeserítőek: sok páciens negatív és gyakran traumatikus tapasztalatokról számol be, amelyeket a rendszerszintű rasszizmus és diszkrimináció súlyosbít. A kutatók különböző szempontok alapján gyűjtötték össze a páciensek visszajelzéseit, íme ezek közül néhány:

• A szabadságtól való megfosztás a zárt osztályokon dühöt, zavarodottságot, félelmet, szorongást, neheztelést és védekező magatartástváltott ki az emberekből. Ezen pedig csak tovább rontott a rendőri intézkedés (olykor bilincsben viszik el a „beteget” saját otthonából) és a kórházi személyzet viselkedése. A zárt osztályokat gyakran nyomasztó, kaotikus, veszélyes környezetként írták le, a fogva tartást pedig olykor büntetésként, barbárságként élték meg.
• A kényszerített kezeléseket többnyire erőszakos élményként írták le. Elvesztették az irányítást saját sorsuk felett, ez pedig szorongást, félelmet, és olyan érzéseket okozott a pácienseknek, hogy megfosztották őket emberi méltóságuktól. Az elkülönítés dühöt, magányt és szégyenérzetet váltott ki, a fizikai korlátozás pedig (mint az ágyhoz kötözés) a fájdalom, a megaláztatás és a bántalmazás érzését okozta. A kényszerítések látványa a többi páciensben is félelmet keltett. Egyes eredmények egy ördögi kört is felvázoltak: a kényszerítés a páciensekben fokozott dühhöz és agresszióhoz vezet, amire viszont a személyzet jó eséllyel még több kényszerítéssel válaszolhat. Volt, aki leírta, hogy úgy érezte magát, mint egy ketrecbe zárt állat: „Tehát amikor bent vagy, akkor tényleg szörnyű, hogy az ajtó zárva van, és nem engednek ki. Engem hat-hét hétig nem engedtek ki, és úgy jártam fel-alá, mint egy tigris a ketrecben, és ezt szörnyűnek találtam…”
• Miután hazaengedték a pácienseket, sokan rosszabbul érezték magukat, mint a kórházi kezelés előtt. Az eredmények arra utalnak, hogy a fogva tartás okozta traumák hosszú ideig kísértik az embereket, és az eredeti tüneteket (pl. depresszió, stressz) még súlyosabbá tehetik. Számos páciensnek megromlott a kapcsolata az egészségügyi ellátórendszerrel és a családtagjaikkal is, mert attól rettegtek, hogy visszakerülnek a pszichiátriára.
  „…ez a helyzet, rosszabbul érzed magad utána, mint előtte. Itt ülök, és sokkal depressziósabb és stresszesebb vagyok… és jobban ki vagyok borulva, mint előtte.” – írta egy korábbi páciens.
• A gyógyszeres kényszerkezelés különösen nagy gondot okozott egyes pácienseknek, mivel esélyük sem volt rá, hogy elutasítsák azt. Ha mégis megpróbálták megtagadni, hogy bevegyék a tablettákat, büntetéssel fenyegették őket, és még több kényszerítésre, és még hosszabb elzárásra számíthattak. A pszichiátriai szerek mellékhatásai olykor rettentően kellemetlenek, a kényszerkezelés alatt álló páciens pedig teljesen ki van szolgáltatva a kezelőorvosok döntéseinek.

Magyarországon sem jobbak a tapasztalatok

A kényszerített pszichiátriai kezelések jelenleg Magyarországon is jogszerűnek számítanak, ha valakiről megállapítják, hogy közvetlen veszélyt jelent magára vagy a környezetére. Ez a megállapítás viszont rendkívül szubjektív – az „észlelő orvosnak” gyakorlatilag soha nem kell utólag megindokolnia, hogy mire alapozta a véleményét. Hazánkban is sok visszajelzést találhatunk azoktól, akiket akaratuk ellenére kezeltek pszichiátriákon.

Egy magyar szociológus nőt néhány évvel ezelőtt hat napon át tartottak fogva egy zárt osztályon, mert a Parkinson-kórra szedett tablettáiból véletlenül többet vett be az előírtnál. A hölgy egy igen erőteljes esettanulmányt írt a történtek után, melyben így a kényszerkezelésről: „A fogoly legalább tudja, meddig kell maradni, mikor szabadul, és innentől már nem kell egyebet tennie, mint visszaszámlálni. A zárt osztály, ebből a szemszögből rosszabb a börtönnél. Miután elhangzik az »ítélet«, kimondják »itt marad«, lehet, napok is eltelnek anélkül, hogy bárki egy szót szólna, vagy éppen ránézne a szerencsétlenre, ami persze csak fokozza a félelmeit.”

Egy Facebook hozzászóló pedig így nyilatkozott a zárt osztályon átélt tapasztalatairól: „Rettentően féltem azok után, hogy ezt megtehették velem. Mindig mosolyogtam, mindig »jól« voltam, csak hogy mielőbb szabaduljak. Nem kívánom senkinek. Nagyon nehéz volt kiheverni. SOHA többé nem fordulok »szakemberekhez«.”

A kényszerített pszichiátriai kezelések a világ legtöbb országában a mai napig elfogadottak, pedig a WHO és az ENSZ az elmúlt években folyamatosan azt sulykolja, hogy sértik az emberi jogokat, és a már ma is rendelkezésre álló, emberközpontúbb kezelési módokra kell cserélni azokat. Egy 2022-ben kiadott WHO jelentés például ezt írja a mentális egészségügyi ellátásról: „…túl gyakran fordul elő, hogy a mentális problémákkal élő emberek a világ legsúlyosabb emberi jogi visszaéléseit szenvedik el, méghozzá éppen az ellátásukért felelős egészségügyi szolgáltatók részéről.”

A fenti tanulmányban a kutatók célja az volt az eredmények bemutatásával, hogy mind a szakemberek, mind a döntéshozók számára egyértelművé tegye, hogy a mentális egészségügyi ellátást gyökeresen meg kell változtatni.