„Az embert el lehet pusztítani, de legyőzni nem lehet soha” - írta Hemingway Az öreg halász és a tengerben, mégis, 1961. július 2-án önkezével vetett véget életének. A Nobel-díjas és Pulitzer-díjas író a halála előtt kapott pszichiátriai elektrosokk-kezeléseket maga is felelősnek tartotta azért az állapotért, amelyből már nem látta a kiutat. Bár Hemingwayt a 20. század közepén tették tönkre elektrosokkal, kevesen vannak tisztában azzal a ténnyel, hogy elektrosokkot a mai napig végeznek, méghozzá százezerszám minden évben.
Ha Hemingway ma élne, valószínűleg heves vitát folytatna azokkal a pszichiáterekkel, akik őt tartották „az elmebajban szenvedő nagy írók” példaképének. Miután bekerült egy pszichiátriai intézetbe, ruhájától és méltóságától megfosztva, 20 alkalommal elektrosokkolták. Hetekkel később ezt közölte bizalmasan: „Amit ezek a sokk-doktorok nem tudnak, az az, hogy kik is azok az írók… Minden pszichiáterrel el kéne végeztetniük egy írói tanfolyamot, hogy tudják, mi az, hogy író… mi értelme van tönkre tenni az elmémet és kitörölni az emlékezetemet, ami a szellemi tőkém, és hogy munkaképtelenné tesznek? A kezelés kitűnő volt, de a pácienst elvesztettük…”
1961 júliusában, alig pár nappal azután, hogy kiengedték a Mayo pszichiátriai klinikáról, Hemingway vadászpuskájával főbe lőtte magát.
Bár a legtöbben talán úgy hiszik, hogy a Száll a kakukk fészkére című film után, amelyben a Jack Nicholson által játszott főhőst zombivá teszik a pszichiátriai intézetben, az elektrosokkot brutális volta miatt már sehol a világon nem használják, ez sajnos távolról sincs így. Annak ellenére, hogy vezető pszichiáterek is elismerik: nem tudják, hogyan „működik” az elektrosokk, és annak ellenére, hogy veszélyes, sokszor visszafordíthatatlan mellékhatásai jól ismertek, még ma is jelentős számban elektrosokkolnak embereket szerte a világon. Az Egyesült Államokban például a becslések szerint évente több mint 100 000 elektrosokkot adnak, ennek felét 60 év felettieknek.
A pszichiáterek rendszerint azzal érvelnek, hogy az elektrosokk alkalmazása az eltelt évtizedekben sokkal humánusabb lett: ma már altatásban, izomlazító beadása mellett adják, így a páciens nem érzékel belőle semmit (legalábbis az eljárás során), az izomlazító pedig megakadályozza, hogy a nagyfeszültségű áram következtében létrejövő rettenetes görcs miatt a páciensnek eltörjenek a csontjai vagy leharapja a nyelvét. Azonban hiába szépítettek a külsőségeken: a páciens agyát láthatatlanul átégető elektromos áram ma is ugyanolyan pusztító, mint amilyen mindig is volt.
Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány – amely a pszichiátria területén történő jogsértések feltárásával foglalkozik – a mai napig találkozik olyan esetekkel, akiket az elektrosokk-kezelés tett tönkre. Ilyen esetekben bár jogi kompenzáció vagy kártérítés kieszközölhető, az okozott kárt ez már nem hozza helyre, ezért lenne rendkívül fontos, hogy az egészségkárosodást okozó pszichiátriai kezelések – így például a Hemingway szellemi tőkéjét elpusztító elektrosokk – végre kikerüljenek a gyakorlatból.
A világhírű író bár elpusztította önmagát, legyőzni mégsem lehetett – halhatatlan életműve napjaink kultúráját éppúgy gazdagítja, mint az utánunk jövő generációkét.
