Egy 16 éves fiút agyonszúrt, három embert megsebesített az a csehországi nő, akit két évvel ezelőtti hasonló ámokfutása után a pszichiátriára zártak, majd idén kiengedtek. A cseh egészségügyi miniszter élesen bírálta és vétkesnek minősítette a pszichiátriai intézetet. Bár hasonló esetek Magyarországon is történnek, a pszichiáterek felelősségét nálunk sosem vizsgálják – miért?
Hosszú az olyan magyar médiahírek listája, amelyek arról szólnak: egy előzőleg pszichiátriai kezelés alatt álló ember ámokfutásba kezdett, halottakat és sebesülteket hagyva maga után – sokszor akár a saját családtagjait. Az olvasó első reakciója „kézenfekvő” lehet: persze, hiszen elmebeteg volt! Szigorítsuk hát a pszichiátriai elzárásokat, könnyítsük meg a pszichiátriai kényszerbeszállítás intézményét, nyissunk újabb pszichiátriai intézeteket – máskülönben az őrültek mindannyiunkat fenyegetnek! Vegyük azonban észre a sok hasonló ügy közös nevezőjét: ezek az emberek a pszichiátriai kezelés után követik el borzalmas tetteiket, ez viszont legalább két szempontból roppant riasztó.
Az egyik a felelősség kérdése: rendszeresen hallunk vezető pszichiátereket arról nyilatkozni, hogy ők a mentális egészség szakértői, és kezeléseikre, intézeteikre mindenképp szükség van, ha az ilyen erőszakos eseteket el akarjuk kerülni. De mennyire tekinthető hozzáértő ellátásnak, ha a páciens a kapott kezelés után kezd ámokfutásba? Ha valaki házat akar építtetni, megbíz valakit, aki a házépítés szakértőjeként ismert, hogy építsen neki egyet. Ha a ház a felépítés után összedől, építőjét aligha fogja bárki szakértőnek tartani – ráadásul felelnie kell a kontár munkáért. Mégis, a pszichiátriai kezelés után erőszakot elkövető embereket ismét a „szakértőkre”, a pszichiáterekre bízzák, felelősségüket pedig nem vizsgálják.
Másrészről a pszichiátriákon használatos tudatbefolyásoló, gyakran a kábítószerekkel rokon szerek mellékhatásait számos brutális gyilkossággal, erőszakos cselekménnyel kapcsolatba hozták már, sőt: ma már hivatalos figyelmeztetések egész sora hívja fel a figyelmet, hogy számos pszichiátriai szer szedése fokozhatja az erőszakos viselkedés és az öngyilkossági késztetés kockázatát. Olyan pszichiátriai szerekről van szó, amelyek hazánkban is használatban vannak.
Az ilyen ügyek kapcsán megkérdezett pszichiáterek persze szakértő módon „magyarázatot” adnak – amely magyarázatok a hasonló esetek megelőzésében semmit nem segítenek –, amelyekből mindig kiderül, hogy a kezelő pszichiátert az égvilágon semmilyen felelősség nem terheli. Úgy tűnik, a cseh egészségügyi miniszter nem félt levonni a megfelelő következtetést: a pszichiátriai intézet, ahol a késelőt előzőleg kezelték, felelős lehet a tragédiáért. Magyarországon vajon mikor jutunk el oda, hány hasonló tragédiának kell még történnie ahhoz, hogy a kezeléseik után ámokfutásba kezdő páciensek pszichiátereit is felelősségre vonják „termékeikért”?
