Szabadszájú, őszinte könyvet írt az ország vadállatbefogója, Both Zoltán
Könyvet írt Both Zoltán, az ország egyetlen hivatásos vadállatbefogója. Több mint 20 éve ezzel a titulussal ismeri őt mindenki. Az egykori szegény kisfiú most ’A Vadállatbefogó - Cenzúra nélkül’ című könyvében felfedi, hogy milyen is az „igazi bothzoli”, aki küzdött az alkohollal, a drogokkal és, aki minden pénzét egzotikus hüllőkre költötte.
Kevés olyan ember van, mint Both Zoltán, aki a kereskedelmi média megjelenése óta ugyanazzal a küldetéstudattal van jelen a hazai médiában: segíteni szeretne azokon az állatokon, akiket nem épp házi kedvencként tartunk számon. 20 év szakmai tudással a háta mögött most úgy döntött, hogy azt a „Both Zolit” is megmutatja, aki a vadállatbefogó mögött van.
„Tavaly, február végén kezdtem el jegyzetelni a telefonomban. Kis történeteket írtam le magamról, mert azt éreztem valami hiányzik az életemből. Az emberek nap, mint nap látnak a tévében, vagy olvasnak rólam, de, hogy ki is vagyok valójában, milyen nehézségeken mentem keresztül, míg ide jutottam, azt nem tudják. Úgy voltam vele, most már itt az ideje, hogy megismerjenek.”
Zoltán nagyon szegény családból származott, szülei elváltak, amikor még csak 10 éves volt, édesanya erős alkoholproblémával küzdött, így őt és a testvérét is a nagymamájuk nevelte fel. „Nem volt egyszerű gyerekkorom. Bennem senki nem hitt. A családom inkább szobafestőnek szánt volna, de én küzdöttem az álmaimért. Hittem és akartam, aztán elindultam ezen a rögös úton, amit most le is írtam. Nehezen tudtam feldolgozni az ismertséget, mert én sosem vágytam a hírnévre. Csak azt akartam – 6 éves koromtól kezdve –, hogy ezeket az állatokat, akiket én fanatikusan imádok, meg tudjam menteni a kipusztulástól” – meséli Zoltán, aki a könyvében azt is leírja, hogy mennyit dolgozott és nélkülözött azért, hogy az első egzotikus állatát, ami egy amerikai gabona sikló volt, meg tudja vásárolni.
Volt olyan is, hogy gyerekkorában egy cipősdobozban 30 gyíkot vitt haza. Eldugta az ágya alá, de éjszaka kimásztak és másnap bizony kezdhette összeszedni őket, ami közel 2 hétig tartott. „Vicces belegondolni, de talán ott kezdődött a vadállatbefogó karrierem” – teszi hozzá nevetve.
A ’90-es évek vége felé viszont sorra érték őt a nehézségek. Elhunyt az édesapja, depressziós lett és először az alkohol, majd a cigaretta, a gyógyszerek, végül a kábítószer lett a „legjobb barátja”. „Sötét egy időszak volt, mégis őszintén írtam róla a könyvben. Pont azért, hogy elrettentsem az embereket, hogy rájöjjenek, ezek a szerek nem megoldások a problémákra, sőt, pont ezek okozzák a problémát. Majdnem egy évig tartott nekem is, amíg rájöttem, hogy nagyon rossz úton járok. Egyik reggel, mikor belenéztem a tükörbe, majdnem elhánytam magamat a saját magam látványától. Akkor azt mondtam, elég! Helyre kell tennem az életemet és sikerült. Soha többet nem nyúltam a drogokhoz.”
Zoltán fő üzenete a könyvvel, hogy aki hisz az álmaiban, az ne hagyja, hogy bármi eltántorítsa attól. A Vadállatbefogó – Cenzúra nélkül írásában segítségére volt Dr. Jekkel Gabriella, akivel gördülékenyen haladt a munka, és aki – ahogy Zoli fogalmaz – „könyv formába rakta” az írásait.
A műben előkerülnek olyan aranyos és vicces sztorik is, melyek a médiából kimaradtak, elmeséli azt is, hogy mekkorát hibázott, amikor egy egyiptomi kobra úgy megmarta, hogy újra kellett éleszteni, és kiderül az is, hogyan lett Falusi Mariann az egyik kajmánjának a keresztanyukája.
A Vadállatbefogó – Cenzúra nélkül című könyv a Little Fox kiadó gondozásában jelenik meg márciusban.
